Úgy értem: meg kell őrizni érzékeinkkel szemben is rangunkat. Csak nagy figyelemmel,

méltányossággal és tapasztalattal maradhatunk érzékeink mesterei. Aki erőszakos

önmagával szemben, elbukik. Vad horda ez, az érzékek hada. Minden fegyverrel

küzdenek az ember ellen, mint a kecseszkecskenbirkózók*, nem tisztelnek semmiféle

játékszabályt, rúgnak, csípnek és harapnak. Van valami félelmes és nagyszerű is lázadásukban.

Az ember addig él, amíg szenvedélyei vannak. De a szenvedélyeket lehet

nevelni. Az önzést, a kéjvágyat, a testi éhséget és szomjúságot lehet emberivé

varázsolni. A mohóságot át lehet alakítani hasznos emberi akarattá. Mint ahogy a

szélből, a tűzből, a fényből hasznos, emberi szolgálatra alkalmas erőket lehet szelídíteni

– ha még oly hatalmasok is a világban, korbácsolják a tengert és felgyújtják az

erdőket és városokat, az ember erősebb! –, úgy meg lehet fékezni az erőket és indulatokat,

melyek átjárják az emberi testet, uralkodnak szívünk és idegeink fölött.

 Emberi szolgálatra lehet nevelni e vad erőket.

 Ehhez nagyon sok tapasztalás, sok szomorúság,

sok akarat és emberfeletti erő kell."