MIKMESE

Szánd meg Uram Isten

A sírót, a kérõt,

Adj egy karácsonyfát,

Egy egekig érõ.

Minden tûlevelét

Rakd meg ezer jóval:

Mazsolával, fánkkal,

Mannával, dióval.

Minden ágabogát

Tetejesen rakd meg,

A kalácsot, kolbászt,

Sonkát se tagadd meg.

Agass pár millió

Öltönykét is rája,

Meg vagy száz magazin

Kis topánt alája.

Agass valamit rá

Kicsinek és nagynak:

Subát a szegénynek,

Szívet a gazdagnak.

Gyûjtsd alá a Népek

Apraját és nagyját,

Aztán Uram Isten

Rázd meg azt a nagy fát…

Minden létnek, minden fénynek kincse
te vagy szívemben egyedül, Mária.
Isten Anyja, légy velem, ha félek,
Piros ruhában jöjjön a virradat.

Dicsőséges társam a rettegésben,
Lábad elé borul most Betlehem.
Remélő árnyak a mélyülő sötétben,
Pásztorkirályok és más jó emberek.

Heródes király országában
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből...

Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.

Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk...

A napkeleti csillag fent az égen
Tüzével köszönti alvó kisfiad.
Velem ujjong a teremtés ma éjjel,
Könnyek fürösztik fáradt arcomat.

Dávid házából József, aki lettem,
Koldusszegény ács, de kiválasztatott.
Hogy Máriámat egy életen át szeressem,
Az ember módján, mint megírattatott.

Heródes király országában
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből...

Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.

Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk...

Nemrég bukkantam egy kedves blogra , és ott az első oldalon ezt olvastam. Ennél szebben megfogalmazni a várakozás, az advent lényegét, Pilinszkynél jobban talán senki sem tudja ...nekem nagyon tetszik, és most megosztom veletek is.

Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Pilinszky János

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Kovács András Ferenc

" A humor égszínkék celofánjába be lehet csomagolni a napi gondok elnyűtt és véres alkatrészeit." 

Hrabal: Egy osztályismétlő emlékezései 

Siófokról hazafelé a vonaton lábon állva aludt egy kisfiú. Meleg volt, arcába sütött a nap. Ezt a pillanatot kaptam lencsevégre, hozzá egy vers:

(Csoóri Sándornak)

vannak vidékek ahol nyáron is
a kút melletti vályú alján
reggelre megszajzik a víz
megköt a színe
akár a kiöregedett
szavakon az emlékezet
horkanva hõköl vissza
a gyanútlan kis tavaszi csikó
pikkelyeket prüszkölve
inal anyjához

korai õszt
hosszú kemény telet csárogva
rugaszkodnak tova a csókák

alázuhan az elsõ
diólevél
s hulltában
hóharmat-verte halántékú
férfi vállára
nehezül: szárnyul

1980

Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
  Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,
  Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,
  Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
  Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
  Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
  Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
  Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
  Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
  Szeretet nélkül az élet értelmetlen,
  Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!