Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot?Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata?Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben.

Tudjad ezt mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem cél, hanem vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben. /Márai/

Most értettem meg, hogy nem az elért célok a legfontosabbak akkor, amikor elértük azokat, ott  abban a  pillanatban, hanem az odáig megtett, lázas és rejtelmekkel teli út.Ez hajt mindig új célok felé.

Néha nem árt megállni egy félórára, egy almafa alatt.